A jókai cölöpös vízimalom és a skanzen
NYITVATARTÁSI IDŐ:
Nyári időszak / április 1. - október 31. /: Hétfőtől - vasárnapig 9:00 - 19:00
Téli időszak / november 1. - március 31. /: Hétfőtől - vasárnapig 8:00 - 16:00
Kapcsolat a malomra: 0905 133 095
Délnyugat-Szlovákia figyelemreméltó technikatörténeti műemléképülete - a jókai vízimalom - a Kis-Duna partjának egy kanyarulatában áll. A folyó meanderekben gazdag medret alakítva a nagyközség határában 23 km hosszan folyik. A malom a faluból kiérve, a Dunaszerdahely felé vezető útról letérve, poros határi úton (1 km) közelíthető meg.
A vízimalmok elterjedése vidékünkön a múltban a megfelelő természeti, vízrajzi és gazdasági adottságoknak köszönhető. A Kisalföld gazdag vízhálózata lehetővé tette a speciális ipari berendezések gyors fejlődését. A hajómalmok nagy számban csoportosultak a folyók alsó folyásának rövid szakaszain. 1866-ban a Kis-Dunán 37 malmot találunk, ebből Jókán 4 malom volt. Az 1872-es topográfiai térképen ezen a szakaszon 25 hajómalmot számolhatunk meg. Jókán 1902-ben 7 hajómalom működött; sorrendben fentről lefelé a tulajdonosok szerint ezek a következők voltak: Németh József, Csatajszky János, Nagy Sándor, ifj. Török János (2 malom), Görföl Lajos, Hakszer Imre..
A felújított és a nagyközönség számára 1994-ben megnyitott malom tulajdonosa Németh József volt, majd fia Vince és 1973-ig Németh Ernő birtokolta. A legkorábbi írásos emlék a malomról 1894-ből származik. Németh József malmának vízhasználati tervét tartalmazza, amelyet Visnovszky Sándor budapesti okleveles földmérő és építész készített. Ennek a dokumentációnak a része a Kis-Duna szakaszának helyzetterve Jóka határában és a hajómalom szerkezetének részletes rajza. Az egykori hajómalom két hajótestből állt, amelyeket középen a hatalmas malomkerék kötött össze. A nagyobbik hajó, az ún. házhajó, tulajdonképpen egy gerendavázas deszkaoldalú csónak volt, csigaformájú orral és a hajómalom part menti oldalán helyezkedett el. Rajta állt a malomház. A vízfolyás felőli csónak, az ún. kishajó kisebb méretű volt. A hajómalmok műszaki felépítése egyrészt hozzájárult ahhoz, hogy ezek a szerkezetek archaikus formájukat hosszú ideig megőrizték, másrészt megakadályozta az őrlési folyamat fejlődését és változásait. A másik körülmény, amely megpecsételte a hajómalmok sorsát, a folyók hajózhatósága volt. A folyóban, ill. A folyó partján kikötött hajómalmok, főként, ha a folyómederben gátrendszer is épült hozzájuk, nagy akadályt jelentettek a hajóforgalom részére. 1738-tól Magyarországon több rendeletet adtak ki azoknak a hajómalmoknak az eltávolítására, amelyek akadályozták a hajók útját. Az 1885-ös ún. víztörvény értelmében minden hajómalmot megszüntették, amely nem felelt meg hajózási biztonsági előírásoknak. Németh József hajómalmának oszlopos malommá való átépítésére az engedélyt 1899. augusztus 30-án kapta meg. A munkálatokat 1900-ban kezdték meg a Kis-Duna bal partján a Közréten. Az átépített malom 1906. augusztusában kezdett dolgozni.
A malom domináns épülete a folyófenékbe levert 54 akácfa cölöpön áll. A malomház nyeregtetős támasztott szarufás szerkezete zsindellyel fedett. Az egyszintes épület átépítése többszintesre valószínűleg1916-ig valósult meg, amikor is a malomban az eredeti kőpad helyett hengerszéket, felvonókat és más újabb gépeket helyeztek el. Az épület északi homlokzatán az objektum szétszedéséig megfigyelhetőek voltak az eredeti egyszintes épület majd a a ráépített részek körvonalai. A malom műszaki berendezése a hajtószerkezetből s az őrlőszerkezetből áll. A hajtószerkezetet az alulcsapós lapátos vízikerék alkotja. Az ellenkező folyópartról rézsút kiépített duzzasztógát irányította a vizet a lapátra. A malomgát rövidebb része a part menti oldalról szintén a vízikerékhez vezetett. A kerék alatt négy láncon függött a deszkából készült malomárok, amely a vízfolyást a kerékhez irányította. A malom áttételi szerkezete három fokozatból áll. A nagy fogaskerék, amelyeket a tulajdonos Majtényben vett, a kisebb fogaskerékkel az első fokozatot alkotják. A második áttételt további két fogaskerék képezi. A kúpalakú, kisebb fogaskerék segítségével, amelynek a tengelyén négy különböző méretű szíj van, a forgómozgás átvitele az egyes gépekre eltérő fordulatszámmal valósul meg. A malom őrlőgépezete elsősorban a Breitfeld - Deněk (Blansko na Morave) cég egyszerű hengerszékéből áll. Ez a malombelső első megemelt szintjén van elhelyezve a csehországi Prokop és fiai cég által gyártott hántolóval és a cilinderrel. Erről a szintről a malomhídra vezet ki a zárt szerkezetű zsákcsúszó. A harmadik részleges szinten van a henger alakú triőr, és a hengerzsák ill. A hántoló adagoló garatja. A tetőszerkezet kiemelt része a felvonó fejrészének elhelyezésére szolgál. A malom őrlőszerkezetéhez tartozott még a morvaországi Wichterle-Kovařik cég darálója is. A malomház déli homlokzatához kapcsolódik a négy cölöpön álló porkamra. - Itt a tisztító és szitáló gépekben keletkezett port zsákokba fogták fel.
A malom volt tulajdonosa Visszaemlékezései szerint ebbe a malomban többnyire rozst őröltek, kitűnően. A környékről sok gazda járt ide, hogy a gabonáját lisztre, darára, korpára cserélje. A malom 1951. áprilisáig rendeltetésszerűen működött. 1983-ban a szlovákiai műemlékek állami jegyzékébe sorolták. A Galántai Honismereti Múzeum a műemléképület műszaki felmérésének és tervezésének elkészítése után az épület rossz állapota miatt, megvalósította a malom szétszedését. A vízimalom és a környékének felújítása a Jókai Községi Önkormányzat érdeme. A helyreállítási munkálatok 1992. novemberétől 18 hónap alatt valósultak meg. A malom közelében szabadtéri múzeum létesült, amely a község mezőgazdasági múltját bemutató műtárgyakat gyűjti össze.
